A német juhászkutya kialakulása
1899. április 22-én Max von Stephanitz kapitány megalakította a Der Verein für Deutsche Schäferhunde (SV) német juhászkutyás egyesületet. Ő volt az aki felismerte, hogy a juhászkutyák fennmaradásának záloga az lehet, ha az északi és déli juhászkutya fajták előnyös tulajdonságait ötvözik és ebből létrehoznak egy nemzeti juhászkutyát. Az egyesület meghatározta a fajta standardját, melyben rögzítették a küllemi valamint a kutya karaktertulajdonságai iránti elvárásokat.
Az első törkönyvezett németjuszász Horand von Grafrath volt.
Von Stephanitz eredeti elképzelése a fajtával szemben „Német juhászkutyát tenyészteni annyi, mint munkakutyát tenyészteni” volt. A tenyésztők egy részénél ma is fontos szempont a munkaalkalmasság. A németországi Sieger résztvevőinek is szükséges munkavizsgával rendelkezniük.
Max von Stephanitz lovassági kapitányként megfelelő kapcsolatokkal rendelkezett a hadseregen belül, így sikerült elérnie, hogy a német juhászkutyát alkalmazzák katonai és rendészeti feladatokra. A világháborúk során is számos mentési feladatot végrehajtottak.
Egyik kiemelt tulajdonságuk a védőösztönük (kampftrieb) ami eredetileg a juhnyáj őrzését jelentette, ezt ma személy vagy területvédelemben hasznosítják.
A német juhászkutya a tudatos tenyésztés hatására ma is örömét leli a munkában, a tanulásban, ezért elsősorban olyan személynek ajánlható, aki hajlandó vele folyamatosan foglalkozni.